Angyal fényképezőgéppel

T.Gabriellának szeretettel

Néha az Úrnak is jól esik az alvás. Szó se róla, szüksége természetesen nincs rá. De karácsonykor, amikor az emberek sokkal jobban figyelnek egymásra, rendszeresen ledől pár órára, hogy pihentesse a szívét.

Ilyenkor a jó gondolatok, imák, szeretet összegyűlik, apró felhőkké áll össze felette, s lassan hullámzik, fodrozódik, mint a tengerszem tükrét szél, ha simítja. Csak ez nem a szél, hanem az Úr lehelete.

Igaz, ilyenkor az angyaloknak kell felügyelni, akik hirtelen túlstresszeltnek érzik magukat. Nem elég, hogy a megfelelő helyekre nekik kell kivinni az ajándékokat, ráadásul minden családnak meghatározott, de különböző időre, ami akár szomszédok közt kitehet órákat is. És még közben figyelniük is kell! Be kell ugyanis számolni a látottakról Úrnak.

A logisztikus angyal karácsonykor rendszeresen idegösszeroppanást kap és az egész januárt az Angyalföldi Rehabilitációs Központban tölti szigorú ágynyugalomban. A szerelőműhelyben az angyalmobilok mestere két inasával legalább ennyire közel kerül az összeomláshoz, csak ők nem érnek rá összerogyni, mert az angyaloknak januárban is utazniuk kell, talán még többet is, mint karácsonykor. Continue reading Angyal fényképezőgéppel

Kötéltánc – karácsonyi részlet

Happy Xmas!
(Megjelenés alatt a Móra Kiadónál.)

64. bejegyzés

Tegnap este, miután teljesen átfagyva hazaértem, legnagyobb meglepetésemre nálunk találtam Bencét szülőstül. Először csak azt hallottam, hogy anyám beszélget valakivel a konyhában, aztán az immáron páramentes szemüveggel észrevettem a kék dzsekit is. Gyorsan lementem a szobába, az íróasztalomba rejtettem a könyvek alá a zacskót és kimentem köszönni. Biztosítottam mindenkit, hogy köszönöm remekül vagyok, ettem ma rendesen, igen, a mamánál is. (Egyik sem volt igaz.) Egész nap csak azon gyötrődtem, hogy mikor és hogyan. Bence rámmosolygott és megkérdezte lemegyünk-e a szobámba, szeretne valamit odaadni. Áldottam az eszem, hogy végül mégis beszereztem és gondosan becsomagoltam neki az ajándékot. Még mielőtt odaadhatta volna az övét, előkotortam a pulcsik mögül a csomagot én is. Ragaszkodott hozzá, hogy én nyissam ki előbb, én meg ahhoz, hogy ő vagy legalábbis egyszerre. Végül engedett, ebből is látszik, hogy ő az okos, én meg a szamár. Először nem tudta mire vélni a könyvet, Darwin-játszma? Biológia vagy lányregény? Így röviden elmondtam, hogy miről szól, és megnyugtattam, hogy nem nyálas egyáltalán.

Nem volt más hátra, nekem is ki kellett nyitnom a dobozt, ami meglepően kicsi volt, így balsejtelmem támadt a tartalmát illetően. Nem csalatkoztam, a dobozban egy vékony, szép ezüstlánc volt és egy puzzle medál. Illetve két medál, mert ketté kell törni. Jó, hogy nem szív! Continue reading Kötéltánc – karácsonyi részlet

Seiltanz – sneack peek

Wer nicht ungarisch kann…
Übersetzung: Monika Veit
(ungarische Ausgabe: Anfang Juni 2015, Móra Verlag)

Wir haben über allen möglichen Blödsinn geredet, er hat sogar gefragt, warum ich weder Socken noch eine Strumpfhose anhab. Mit Stöckelschuhen kann man halt nicht am Flussufer auf einer Jacke herumsitzen, das ist doch klar.

– Weißt du was mir sehr leid tut?
– Was denn?
– Dass die Zeit zu Silvester nicht stehen geblieben ist. Sie hätte stehenbleiben sollen, dort, im Bad.
– Vor oder nach der Szene mit der Zahnbürste? – lachte ich auf.
– Also, eher danach – lachte er zurück und verzog scherzhaft sein Gesicht.
– Es wäre auch schon super gewesen, wenn wir nicht in, sich in zwei komplett verschiedene Richtungen befindenden Städten in die Schule gegangen wären.
– Ja, das wäre super, auch jetzt. Wir könnten es wieder versuchen.
– Du weißt, dass das nicht geht. Erik wird mich nicht loslassen. Ich muss es bis zur Hochschule durchdrucken. Wenn sie mich nicht aufnehmen, also dann bring ich mich um.
– Red’ kein Blödsinn! An scheiß wirst du. Wehe dir, du probierst‘s! Lia, hörst du!
– Ok, ok, es war nur ein Witz.
– Über sowas macht man keine Witze. Und glaub mir Erik wird auch nichts machen, er hat nur eine große Klappe. Er nützt dich einfach aus.

Er hat es ernst gemeint, das weiß ich, für eine Minute hab ich‘s ihm sogar geglaubt, aber irgendwie war die Stimmung dann endgültig den Bach runter. Wir sind nach Hause losgegangen. Zu entschieden klapperten meine Schritte auf der Straße. Vor dem Haus hab ich dann nur mehr zwei Bussis bekommen, und den üblichen kumpelhaften Handschlag.

Am nächsten Tag hat sich herausgestellt, dass Erik mich am ganzen Abend gesucht hatte. Das zu Hause gelassene Handy ist durch seine verpassten Anrufe leer worden. Tja, Pech.

POSTED BY ADMIN ON 14:58, 03.10.

6. Eintrag

Auch dieser Tag ist vergangen. Er war so leer, wie das Vakuum in der Physik.

Ich hab keine Lust zusammenhängende Sätze zu schreiben. Ich weiß nicht, ob ich mich von den paar Wörtern später mal an den heutigen Tag erinnern kann. Habe Buda von Ottlik gelesen. Das perfekte Werk. Erinnerungsmengen. Ottlik wusste genau, was ich jetzt von ihm auch weiß, dass man das hier nur so niederschreiben kann. In Form von Gedankenfetzen. Telegrafisch. Continue reading Seiltanz – sneack peek

Alig-Pötty bemutatkozik

Mivel ma átlépte az oldal a Facebookon a százas lélektani határt, vagy mit, ezalkalomból, így Karácsony előtt, mutatok valamit egy egyelőre szupertitkos, jövő évi projektből. Ő itt Alig-Pötty, névadója Dávid Ádám, rajzba álmodója Egri Mónika. A történet, nos… meglátjuk, hamarosan ti is!

Alig-Pötty

Dávid Ádámnak

alig-potty

© Egri Mónika

Egyszer volt, hol nem volt, na, pontosan ebben a Holnemvoltban találtatott a Teljesen Normális Királyság. A Teljesen Normális Királyságnak volt egy Teljesen Normális Királya meg egy Teljesen Normális Királynője. Meg alattvalóik is voltak, a földeken termés, erdőn-mezőn vadak s halak, s mi szem-szájnak ingere, még Arany János is odajárt ihletért, ha a normalitásról akart írni.
Nem túl meglepő módon a Teljesen Normális Királyságnak teljesen normális napjai voltak, szokványos napirenddel, reggelire kávé meg müzli, esetleg vajas pirítós, aki nagyon lázadó hangulatban volt, az kenhetett a pirítósára narancsdzsemet. A leglázadóbbak meg málnát. A legesleglázadóbbak pedig édesparadicsom-lekvárt.
(…)

Alig-Pötty színre lép
Ahogy pedig az már a teljesen normális mesékben lenni szokott, alig telt bele kilenc hónap, a Teljesen Normális Királyság Teljesen Normális Királyi Párjának gyermeke születetett. Lett is nagy öröm, azaz lett volna, ha a lányka (mert ráadásul még lány is volt a szerencsétlen, semmi trónörökös, helyre kis hercegecske) nagyobb lett volna a gombostű fejénél. De nem volt.
Majd megnő, legyintettek a Teljesen Normális Alattvalók, akiket titokban mulattatott, hogy a királyi pár végre cseppet sem hat normálisnak. De bizony a királykisasszony nem nőtt meg!
Eleinte kicsi, rózsaszín, gombostűfejnyi kislány volt, aki folyton elveszett. Be is tiltották rögvest a szénakazlakat az egész királyságban. Aztán a szénaboglyákat. Végül a szénapadlást is.
Igaz, ez nem zavart senkit, csak a jószágok ropogtatták óvatosabban az illatos eledelt, hogy a pici rózsaszín, szalagos-loknis királykisasszony még idejében kiugorhasson, ha beleveszett volna a nyalábba. Meg a szerelmesek köhécseltek kicsit hangosabban a suttogások és csókok előtt, s zuhantak lassított felvételben a szénapadlás ölelésébe. A vándorlegényeket meg nemigen érdekelte a rózsaszín pöttylány, beledőltek a szénába, s már húzták is a lóbőrt, horkoltak hangosan.
(…)
Kérő kerestetik
Sóhajtott, majd az írnok felé fordult, aki nagyítót tartott fölé, mire Alig-Pöttynek rögtön melege lett, és menten sikítani is kezd, ha a Teljesen Normális Királyné be nem húzza a függönyt.
A Teljesen Normális Írnok írni kezdte a teljesen normális apróhirdetést:
Királykisasszony keres:
Én, Alig-Pötty királykisasszony (fiatal, bájos, kecses), a Teljesen Normális Királyság Örökösnője keresem a kérőmet.
– Lakóhelye? – kérdezte az írnok Alig-Pöttyre pillantva.
– Tök mindegy.
– Kora?
– Hozzám illő.
– Termete?
– Hát, méretben ideális. Inkább kicsi.
– Hajszíne? Szemszíne?
– Szőke, barna, őszülő, fekete, vörös, esetleg pepita. A szeme? Szép, villogó. A színe mindegy.
– Családi állapot?
– Háztalan, nőt(e)len, különélő, elvált, özvegy; gyereke lehet, de nem muszáj.
– Dohányzás?
– Nem zavar. – Alig-Pötty szemében gúnyos szikrák villogtak, élvezte, hogy a Teljesen Normális Írnok egyre inkább zavarba jön.
– Személyiségjegyek?
– Intelligens, impulzív, kalandvágyó, társasági, titokzatos.
– Sár őr?
– Mármint sármőr? Legyen! – legyintett nagyvonalúan Alig-Pötty.
– Extra elvárás?
– Nem árt, ha tapasztalt. Kezdőkkel nem bajlódom. Érdeklődési köre terjedjen ki a légylovaglásra, a hangyarallyra, a tanácsosok bosszantására. Szeressen olvasni, találja fel magát a leghülyébb helyzetekben is, legyen kedves, gyengéd, figyelmes, hozza ágyba a kávét.
– Még valami, Felséged?
– A végére írja oda: Ha rád illenek a feltételek, küldd a pályázatodat a királyi emailemre: aligpötty@teljesennormalis.tn