Angyal fényképezőgéppel

T.Gabriellának szeretettel

Néha az Úrnak is jól esik az alvás. Szó se róla, szüksége természetesen nincs rá. De karácsonykor, amikor az emberek sokkal jobban figyelnek egymásra, rendszeresen ledől pár órára, hogy pihentesse a szívét.

Ilyenkor a jó gondolatok, imák, szeretet összegyűlik, apró felhőkké áll össze felette, s lassan hullámzik, fodrozódik, mint a tengerszem tükrét szél, ha simítja. Csak ez nem a szél, hanem az Úr lehelete.

Igaz, ilyenkor az angyaloknak kell felügyelni, akik hirtelen túlstresszeltnek érzik magukat. Nem elég, hogy a megfelelő helyekre nekik kell kivinni az ajándékokat, ráadásul minden családnak meghatározott, de különböző időre, ami akár szomszédok közt kitehet órákat is. És még közben figyelniük is kell! Be kell ugyanis számolni a látottakról Úrnak.

A logisztikus angyal karácsonykor rendszeresen idegösszeroppanást kap és az egész januárt az Angyalföldi Rehabilitációs Központban tölti szigorú ágynyugalomban. A szerelőműhelyben az angyalmobilok mestere két inasával legalább ennyire közel kerül az összeomláshoz, csak ők nem érnek rá összerogyni, mert az angyaloknak januárban is utazniuk kell, talán még többet is, mint karácsonykor.

A január hiába áll éppúgy 31 napból, mint másik négy is, mégis az év leghosszabb hónapja. Talán csak a hideg miatt, vagy karácsonykor kiragyogta magát a mindenség, és a nagy fényesség után túl mély hirtelen az árnyék. A január olyan, mintha az emberek szívében kiégett volna a szeretetizzó, vagy nem lenne bennük elég áram. Pedig ilyenkor lenne rá a legnagyobb szükség, amikor a külső hőmérséklet is meredeken esik, hogy legalább a szívekben meleg legyen. Ehhez képest az angyalok mást sem csinálnak egész januárban, mint újragyújtják a szívekben a szeretet lángját.

Az tehát, hogy az Úr épp karácsonykor alszik, plusz terhet hárít az angyalokra, akik soha sem panaszkodnak, csak teszik a dolgukat, egyik problémát oldják meg a másik után, szállítják a csomagokat, szárítják a könnyeket, reményt oltanak a szívekbe. Az utóbbi sokszor nem is olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. És közben csendben figyelnek, szívükbe teszik a képeket, hogy karácsony után elmondhassák az Úrnak.

Így volt ez a mi angyalunkkal is, nem másképp. Egészen addig, amíg a karácsonyi csomagok utolsó darabjai épp rá maradtak. Megkönnyebbülten rakodott az angyalmobilba, nézte a szállítólevelet: nem is olyan bonyolult. Az utolsó csomag alatt azonban egy fényképezőgépet talált. Nézte, forgatta a csomagokat, melyikből esett ki, még a raktári nyilvántartást is végignyálazta gyorsan, honnan eshetett ki a gép, de nem találta. Szárnyat vont, zsebre vágta és útnak indult.

A csomagokat minden gond nélkül elhelyezte a feldíszített fák alatt, visszavitte az angyalmobilt, majd elgondolkodott azon miket is látott az útja során. Semmi nem jutott eszébe. Nem túl régóta volt angyal, meglehetősen bizonytalan volt még az új szerepében, nehezen vetkőzte le a földi élete során szerzett szokásait. A földön is mindig folyamatosan figyelt, kedves volt másokkal, ha azonban meg kellett figyelnie valamit, azt mindig szavakká fordította le, soha nem a képet jegyezte meg. A szavak pedig könnyen elszállnak, s velük szálltak a képek is. Tavaly is ott állt tétován az Úr előtt, nem tudott mit mondani. A többi angyal ragyogott, csiviteltek, mint a madarak, színesebbnél színesebb, érzékletesnél érzékletesebb képekkel mutatták be mindazt, amit az emberek közt tapasztaltak. Ez volt az angyalok karácsonya. Még a legszomorúbb vagy legtragikusabb kép is valami ezüstös csillogást öltött az elbeszéléseik nyomán. Talán ezért gondolja mindenki, hogy karácsonykor nem történhet semmi rossz.

A mi angyalunk azonban jól tudta, hogy bizony karácsonykor sok rossz történik, csak a szíveket is bevonja az ezüstös angyalpor, és csillámai elvonják a figyelmet a bensőben rejlő hamisságról. Az angyalok nagy többsége hitt abban, hogy az emberek alapvetően jók. Alig maroknyian voltak csak, de az angyalkor növekedésével egyre csökkent a számuk, akik még jól emlékeztek arra, hogy emberként még a legjobbak szívében is laknak gyarló gondolatok, félelmek.

Nincsenek szentek, a mi angyalunk sem ezért került az Úr mellé. Most fáradtan kotort bele a zsebébe a zsebkendője után, de a fényképezőgépet találta csak. Előhúzta, a homlokát inkább csak megszokásból az angyalruha ujjába törölte. Elgondolkodva nézte a gépet. Az angyalpor a ruhaujjról a gépre hullott, és mint valami akkumulátortöltő elindította. Az angyal kattintott párat, s ámulva látta, a kép nem csillogó, nem fed el semmit, azt mutatja, amit a szeme lát. Gondolt egyet, kiterjesztette a szárnyait, s visszarepült a városka fölé, ahová az utolsó ajándékokat elvitte.

Szenteste volt. Az Úr szíve néhány órája már pihent. Az angyal a temető kápolnájának tetejére ereszkedett, körbenézett. Egy család állt az egyik friss sírhantnál. A két kisgyerek a nagyszülei kezét rángatta, az egyik szülőjük picit távolabb állt, látszott, nincs köze a halotthoz. A testvérpár mécsest tett le a koszorúkkal borított sírhant mellé, mindegyikük szeméből tömény fájdalomként csorgott a könny. Megölelték egymást, ekkor kattant először az angyal kezében a fényképezőgép. A diszkrét villanásra az egyik angyaltársa, aki nemrég érkezett csak, és most a földön maradt családját figyelte, odapillantott. Rámosolygott a testvérekre, lehunyta a szemét, amelyből egy könnycsepp csordult alá.

Az angyalok mosolyától, tudvalevő, béke terem a szívekben. A mi angyalunk továbbindult a városka főterén álló karácsonyfához. Alatta pajta, faragott bölcső, betlehem. Előtte néhány idős asszony, a misére igyekeztek, de megálltak ott is elmormolni néhány imát. Miközben pergették a rózsafüzért, ajkukról a szavakat, a szívükben ott ült a harag. Ahogy folytak a szavak, úgy nőtt. A porba, szalmára hulló imát is lefényképezte az angyal. A villanás hatására a harag növekedése megtorpant. Az angyal csak remélte, tudnak vele mit kezdeni az idős asszonyok. Még tétován lebegett egy kicsit, aztán továbbröppent.

Az idősek otthonánál ételosztás volt a következő, ahol megállt, egy, az előzőnél nagyobb városban. Az angyal látta a fáradtságot a szociális munkások arcán, mosolyukban. A szívükön ott ült a januári árnyék. Egy tál étel csak ma elég, mára is kevés. S holnap, mi lesz holnap? Nehéz szívvel, de biztató szóval osztották az ételt, kenyeret. Az angyal lefényképezte ezt is. A mosolyok egy pillanatra felragyogtak az ételt várók arcán: ma lesz meleg étel, ma lesz kenyér.

A következő képet egy másik rendezvényen kattintotta el az angyal. A szónok ott állt az emelvényen, a szeretetről és a megbocsátásról beszélt. A család ünnepéről. A mögötte álló felesége és fia arcán a mosoly lefelé görbült, szemeikben rettenet ült. A vaku élesebbet villant, mint eddig, a nő és a gyermek megfogták egymás kezét.

Szobákat is fotózott az angyal, figyelmetlenségből, időhiányból elrontott ajándékokat. Tévé elé ültetett gyerekeket. De készített néhány boldog képet is: nevető családokról, a szerény vacsora utáni társasjátékokról. Hálatelt szívekről, szomszédokról, akik átkopogtak egymáshoz, kápolnáknál összegyűlt emberekről, akik együtt énekelték a Csendes éjt.

Késő éjjel volt már, amikor az angyal visszaindult. Az angyalporos memóriakártya majdnem tele volt már, az angyalszív pedig csurig. Alig tudta mozgatni a szárnyát. De boldog volt. Hasznosan töltötte az időt, lesz mit mutatnia az Úrnak, aki egyszer végre megláthatja a szemfényvesztés mögött a valóságot.

Egy tetőtéri lakás előtt reppent el, bepillantott az ablakon. A konyhaasztalnál a pocsolyafényt vető lámpafényben egy fiatal nő ült, rágcsálta a ceruzája végét. Az előtte lévő papíron, a lendületes betűk mellett egy befejezetlen angyalrajz árválkodott. Egyetlen dolog hiányzott, az angyal arca. A fényképezőgép villant egy utolsót. A nő elmosolyodott, a hiányzó arc helyére sugarakat rajzolt, amik a rajzangyal kezében tartott fényképezőgépből indultak.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s