Százhalombatta, író-olvasó találkozó

Nagy köszönet Kovács Mariannának és a battai könyvtárosoknak. Egy hely, ahol otthon vagyok. 🙂

Ez meg itt a battai Híradó, 10:49-től a Nemzetközi Gyerekkönyvnap alkalmából válaszoltam néhány kérdésre.

http://www.halomtv.hu/hirado-1267

12891060_771335506299994_3699057200679169629_o.jpg

Mit is válaszoljunk?

12440749_771335396300005_5698067342326612954_o.jpg

Szerepkártya, szerepkártya, de mégis, ki ez az alak a könyvben?

12472568_771335012966710_1736775971393378183_n.jpg

Diskurzus.

12898242_771334849633393_96441279217359796_o.jpg

Ők voltak (azt hiszem) Erik. 

Reklámok

Listaaa meg kritikustusa

A Magyar Narancs sikerlistája. Még mindig nehezen hiszem el, de már a Móra kiadó is kitette. 🙂
Nagy gratula mindenkinek, és köszönöm szépen!

magyar-narancs-sikerlista2MAXIMUM TIZENEGYES!

“Nem egy fiktív világban, hanem napjaink Magyarországán játszódik három ifjúsági regény: a Kötéltánc, a Darwin-játszma és a mátéPONTindul. Szereplői csaknem annyi időt töltenek egymással on-, mint offline, s ha valamiért leszakadnak a hálóról, akkor az idő múlását a megválaszolatlan mailek és FB-üzenetek számában mérik. Bizonyára nem járt még minden szavazónk kezében a frissen megjelent Kötéltánc, talán ezért nem szerzett több pontot, pedig jó eséllyel száll ringbe jövő tavasszal az év legjobb ifjúsági regénye címért. A 17 éves Lia titkos blogját (meg persze smseit, csetjeit) olvassuk, amelyből kibontakozik egy vidéki magyar kisváros fullasztó, belterjes légköre és egy gimnazista lány lelkivilága, akinek az önbecsülését földig gyalulja egy bántalmazó kapcsolat. Belecsúszni, mint a történetből látszik, nem is olyan nehéz, szabadulni belőle annál inkább. Németh Eszter a Könyvmutatványosok gyerekirodalmi portál alapító szerkesztője, irodalmi szervező és kritikus, egyben régi szavazónk (magára értelemszerűen nem voksolt).” (Orosz Ildikó)

 

 

 

 

A MAGYAR NARANCS GYEREKIRODALMI SIKERLISTÁJA – MAGYAR MEZŐNY

1. Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) – /A szerző illusztrációival, Pagony, 2014/
2. Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek /illusztráció: Kun Zsuzsa, Csimota, 2015/
3. Lakatos István: A majdnem halálos halálsugár /A szerző illusztrációival, Kolibri, 2015/
4. Lakatos István: Óraverzum. Tisztitótűz /Magvető, 2014/
5. Miklya Zsolt: Végtelen sál /illusztráció: Schall Eszter,  Móra, 2015/
6. Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt /illusztráció: Makhult Gabriella,  Móra, 2015
7-9. Laboda Kornél: mátéPONTindul /Tilos az Á, 2015/
Németh Eszter: Kötéltánc /Móra, 2015/
Tóth Krisztina: Anyát megoperálták /illusztráció: Hitka Viktória, Móra, 2015/
10. Mészöly Ágnes: Darwin-játszma /Móra, 2014/
11. Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó /illusztráció: Hanga Réka, Cerkabella, 2014/

Ráadásul a FISZ-kritikustusájában is ott a könyv.

Halál, elmúlás, öngyilkos gondolatok – tabuk, nehéz kérdések, fájó témák. Hogyan beszéljünk ezekről a gyerekeinkkel, iskolás fiatalokkal? Milyen könyvet adjunk a kezükbe, ha a szépirodalom nyelvén szeretnénk reagálni?
A FISZ Kritikustusa december 8-án ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat tanárokkal és kritikusokkal. A 18 órakor kezdődő esten Antal Nikolett Szekeres Nikolettát, Fenyő D. Györgyöt és Mészáros Mártont kérdezi.

Az est könyvei – Németh Eszter: Kötéltánc (Móra), Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek (Móra), Brynjulf Jung Tjonn: A világ legszebb mosolya (Kolibri)

Időpont: 2015. december 8. 18 óra
Helyszín: Hadik Kávéház galériája (1111 Budapest, Bartók Béla út 36.)

A belépés ingyenes!
fisz

“Olvasói” levél Berg Judittól <3

IMG_3849

Göteborg, 2015.09.26.

Amikor Berg Judit veszi a fáradságot, és hosszú levelet ír, akkor az ember meghatódik, majd veri a fejét a falba, (hogy ezt volt, aki előre megmondta, na mindegy), aztán néhány ponton vitatkozik (gondolatban), aztán tükörbe néz, alázatot gyakorol, és megfogadja a tanácsokat.
És megkérdezi, hogy megoszthatja-e. Meg.
Mivel rengeteg olyan gyakorlati tanácsot és észrevételt tartalmaz a levél, ami nekem nagyon hasznos, de spoiler annak, aki még nem olvasta a könyvet, így ezeket kihagytam.
Illetve, érthető okokból, kihagytam a személyes mondatokat is.

Szia Eszter!
(…)
És akkor a Kötéltánc.
Két fő észrevételem volna, egyik a könyv szereplőivel, másik a tartalmával kapcsolatban.
1. A szereplőknél úgy éreztem, hogy talán a kevesebb több lett volna. Lia jó karakter, érthető, tapintható, hiteles, és jó karakter még a két szülő is (bár mindkettő lehetne még erősebben, élesebben, pontosabban megrajzolt, de élnek, hús-vér alakok, működnek a szövegben.) Viszont a többi szereplő meglehetősen kétdimenziós. (…) sőt, a barátok (Erik banda) és iskolai osztálytársak serege számomra teljesen egybefolyt, nem tudtam, mi a különbség Petra és Dia között, Gergőről és a többi fiúról nem is beszélve. (…)
Az én tapasztalataim szerint a tetteik és jellegzetes megszólalásaik tudják elég erősen, maradandóan jellemezni a szereplőket. Kriszta éppen ezért emelkedik ki: vele valódi összetűzésbe keveredik Lia (később jó lett volna még több apró JELENETET megtudni, nem csak annyit, hogy Kriszta még mindig nem áll szóba Liával. Mit csinált? (…)
És még egy. Lia érzelmei és érzései (következésképpen a gondolatai) is feledhetővé válnak, ha nem tudjuk konkrét dologhoz kötni őket. Az nagyon jó, ahogy leírod, milyen volt az első szex (meg a többi) Erikkel, ugyanígy az anyuka reakciói és élnek, nem is felejtjük őket egykönnyen. A korábbi Bence-szerelem viszont teljesen ködbe vész. (…)

2. A tartalom
A könyv első harmadában folyamatosan visszatért belém a kérdés: miért nem rúgja már ki ezt a faszt?
(…) Ennyi infó birtokában nekem szívszorítóbb lett volna, ha bizonytalanságban hagysz, ha azt érzem, hogy az önmarcangolás, szorongás, bizonytalanság akár Bence szerelme ellenére is vezethet az öngyilkossághoz. De eljátszhattam volna a gondolattal, hogy mi kellene /kellett volna/ Liának ahhoz,hogy mégse tegye. (…)

Összességében azt tudom mondani, hogy izgalmas, bátor, vagány könyvet írtál, olyan kamaszkori válsághelyzetről, ami sok gyerek számára ismerős. Éppen ezért fontos és jó könyv, és nagyon jó, hogy ilyen bevállalós voltál. Leírtál olyan tabukat, kibontottál olyan (máshol elkent vagy meg sem említett) helyzeteket, amikről beszélni kell, és te tudtad, hogy beszélj róla. Ez nagyon fontos!
(De erősebb, maradandóbb hatást értél volna el, ha még élőbbek a szereplők és hitelesebbek a problémák.) Újra kiemelném Liának az anyukával való kapcsolatát – ez nagyon szíven üti az olvasót és él, nagyon is, szóval ez nagyon jól el lett találva. (Meg a nagymama bűntudata és suta kísérlete, hogy jóvá tegye az elfelejtett ajándékot.) (…)
Sokkal bátrabban!(…)
Ölellek,
Berg Judit

Jelentem, ma reggel leadtam az új ifi első két fejezetét.

Slam meg a többiek

Még nem is mutattam, Csider István Zoltán, költő, újságíró és slammer, a Kötéltánc bemutatójára és a Margó 2015, Petri estjére írta. Elsőként az én könyvem bemutatóján hangzott el:

Erre meg most akadtam teljesen véletlenül:

Tightrope walker

In each age we seek ourselves a little bit and ask if we recognize ourselves.
We are ourselves, we do what we can, we won’t change, that’s what what we promise ourselves.
Between bitumen and red carpet I slid back and forth. 1
I am side to side with poverty and opulence, learning to span the great divide.
Life suggests so many things 2. Sometimes I rush, sometimes I slow down.
I see both sides of the system, but I don’t feel like a schizophrenic.
I try not to make too many mistakes and I feel free to make my own choices.
I believe deeply that everything is a question of balance.
It’s for the need of balance that I’ve had to take a few risks.
After a stroke of bad luck, my life had started to be sad.
Separated from the playing field, with a burst of energy I compensated,
I had needed another support, I threw myself into writing.
It’s for the need of balance that I needed adventure,
All my history closed upon itself needed to find an opening.
I touched the accelerator to rediscover feelings.
Because when I walk accompanied just now I’ll have needed a compensation. 3

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world, 4
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…I advance far from certainties.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
A am a…Feet on the ground.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…Air in my world.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a…I am a tightrope walker.

When I experienced show-biz, I saw the realm of egotists.
Who can join the most cliques? Who will be echoed most?
I won’t spit in the soup 5, there where I feel good,
But to keep my balance I won’t forget where I come from.
It’s for the need of balance that I keep a bit of off-track.
Because I also like the human life when it interrupts the artistic life.
Between the light of the moon and that of the spotlights, now I know
That I have my place at the Olympia 6, but also in the M.J.C.’s 7
I take a step back and put on gloves when I see the sparkle and sequins.
The good people 8 feel important, to me who they cause stress, they aren’t genuine.
I won’t spit in the soup, I’ve met people who are really good,
But I always see eye-to-eye more with those who came from the same place I’m from.
It’s for the need of balance that we played in the cathedrals
And after, seeing eye to eye with an imprisoned public.
It’s for the need of balance that all my feelings meet
When I see the crowd rise, I think of my son who is asleep.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…I advance far from certainties.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a….I am a tightrope walker.

If I like the night, it’s because of the day and I like the day because of the night.
I like being alone because of the crowd and because of the silence I like the noise.
Need all that to be moved. I feel strong and feel fear.
Everything is about balance. I believe this from the bottom of my heart.
If a life starts spinning, it’s because balance is in a tailspin
To keep it it’s good not to sit on one’s laurels.
So I stay vigilant against recreating disorder.
Between the ice and the fire, I like the mildness. I like that it bites 9.
Balance is in nature. I’m not inventing anything. It goes without saying,
That there has to be both rain and sun for a flower to bloom
It takes breaking the rules for life to have spice.
It takes power and will for a child to stand upright.
I put on the light to see the future, but sometime I like to extinguish it too.
In life we don’t care about the goal, what matters is the path we take to achieve it.
So I advance on a string among the paths spread before me
In awkward balance, I am a tightrope walker with crutches

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…I advance far from certainties

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a…Feet on the ground.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…Air in my world.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a…I am a tightrope walker.

Taken from http://lyricstranslate.com/en/funambule-tightrope-walker.html-0#ixzz3mP7qAF8r

Vélemény és köszönet

Nemrég írta egy diáklány nekem. Ő célközönség, én meg boldog.
Nagyon-nagyon köszönöm!
És mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és ír nekem.
Minden egyes apró vagy hosszú üzenet, apró vagy kiterjedt gondolat, dicséret vagy kritika ÖRÖM!

Azért az iskolai büntetést ne kockáztassátok!
És egyetek! 😀

“Szia Eszter!
Igazából alig vártam ezt a pillanatot már tegnap este óta, mindössze abból az okból kifolyólag, hogy tegnap reggel a suliban még az első órában elkezdtem olvasni a könyvedet, amit a nap folyamán, az órák alatt, majd délután 4 órától fogva este 8-ig ki is olvastam. Mindössze egy fél nap alatt…elképesztően nagy hatással volt rám már az első pillanattól fogva, ezt bizonyítja, hogy még ebédelni is elfelejtettem az olvasás ideje alatt. 🙂 Nem bírtam letenni még a tanáraim utasítására sem, sőt miután lebuktam azzal, hogy a pad alatt a figyelmeztetés után is olvasok, ezért még jó pár trükköt be kellett vetnem, hogy semmiképp ne tudjanak megakadályozni ebben. Aztán eljött a délután, amikor végre nyugodtan élhettem át Liával megannyi kalandot, kudarcot, szomorú pillanatot, örömteli perceket, és be kell vallanom egyik percben az örömtől, a másikban pedig a szomorúságtól, majd az idegességtől gördültek végig az arcomon a könnycseppek. Bár nem vagyok szakértő, és sosem véleményeztem még könyveket, regényeket, és úgy alapból semmit sem, pláne nem az személyesen az írónak, de szeretnék pár gondolatot megosztani veled, amik a könyv olvasása alatt felmerültek bennem. Először is a hitelesség 10/10! Nagyon nagyon profin sikerült leképezni a mai fiatalok viselkedését, személyiségét, mindennapi problémáit stb. Néha-néha a chat beszélgetések megmosolyogtattak és talán egy-két helyen éreztem azt, hogy egy kicsit erőltetett, de nagyon jó ötlet volt és még élvezhetőbbé, izgalmasabbá tették ezek a privát beszélgetések a történetet. A karakterek szintén nagyon jól kidolgozottak, pontosan azokat az érzelmeket váltották ki belőlem, amelyeket hivatottak voltak kiváltani, akár pozitív, akár negatív értelemben. A főszereplőben pedig megtaláltam önmagam…talán ezért is volt ekkora hatással rám ez a történet és ezért szorongattam még ma is a kezemben, és ezért olvastam újra a kedvenc részeimet. Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam ezt a könyvet, és köszönöm, hogy rámutattál jópár dologra az olvasása alatt, köszönöm, hogy a kétségek között hagytál, majd megkaptam a várva várt feloldást, és köszönöm, hogy átélhettem a katarzis élményét, és végül, de nem utolsó sorban, köszönöm, hogy miután elolvastam az utolsó szót, akkor sem tudtam becsukni a könyvet…”

 

Kritikák – Kötéltánc

Böszörményi Gyula a Librariuson: “Németh rendkívül jól és hitelesen ír. Ezt a regényt nemcsak a tiniknek, de bizony a felnőtteknek, a szülőknek, a pedagógusoknak is kötelezővé kéne tenni. Az utóbbiaknak különösen, hátha akadna végre néhány közülük, aki nem intézi el annyival végtelenül magányossá vált gyermekének szorongató gondjait, hogy „hát igen, ez a tinikor: majd csak túl lesz rajta”.

Nem, drága együgyű felnőttek, nem minden tizenéves képes egyedül átvergődni azon az olykor pokolbugyorra hajazó időszakon, ami a felnőtté válást kíséri. Tessék elolvasni Németh Eszter rendkívül érzékeny, hiteles és nagyszerű regényét, mert bizony van mit tanulni belőle!”

9,7 pontot kaptam. WOW, LOL és THX, hogy stílusos legyek. 🙂

 

 

Rácz Tibor a MEDIA-ADDICTon írt: “Írói szempontból minden elismerésem, hiszen Lia tökéletesen fel lett építve. Megmutatta, mitől lett annyira depressziós, világossá vált, miért fél önmaga lenni, miért nincs bátorsága kiállnia önmagáért, és elhinni, hogy megérdemli, ha bármi jó történik az életében. Íróként Németh Eszter nagyot alkotott. Olvasóként viszont nehéz volt befogadnom a folytonos, kőkemény depressziót.

9/10 

Extra: Most kezdek örülni, hogy valami teljesen más, elmeroggyant marhaságot írok, más korosztálynak, más stílusban, sőt, más műfajban is…

Seiltanz – Klappentext, Widmung auf Deutsch

könyvKlappentext:
Lia Konrad ist ein 17 jähriges Mädchen aus der Provinz. In der erdrückenden, kleinstädtischen Umgebung sucht sie vergebens das Gleichgewicht zwischen zwei Leben, zwei Jungen und insbesondere zwischen den inneren und äußeren Erwartungen. Sie sieht sich selbst in einem verdrehten Spiegel, sie deutet in einem geheimen Blog, wie ihre Eltern und ihre Freunde sie im Stich lassen…

Eszter Németh stellt in ihrem Blogroman die Wegsuche der digitalen GenerationZ mit umwerfender Authentizität dar.

Widmung:
Ich war immer fasziniert von den Seiltänzerinnen. Ich habe kaum gewagt zu atmen, als ob ich auf dem Seil balanziert hätte. Dann sah ich eine Seiltänzerin abstürzen. Für einen Augenblick war es auf dem Gesicht der Zuschauer sehbar, was sie offen nie zugeben würden: ein Stück ihrer Seele hoffte insgeheim auf diesen Sturz.
Ein ähnliches Erleben können die Leser erfahren, wenn sie dieses Buch lesen. Es wird Momente geben, da würden wir wünschen, “wenn…”
Und am Ende, wenn wir uns schämen, kommen wir darauf, dass dieses Buch von uns genauso viel erzählt, wie über die Protagonistin, Lia.
Wer weder Engel, noch Teufel ist.
Nur ein Mädchen: Seiltänzerin.
Zsolt Pacskovszky
(Schriftsteller, Übersetzer, Autor von Szabadesés (Freier Fall))