A regénnyel kapcsolatban a legfurcsább, hogy velem csinálnak interjúkat.
(Még szokom a dolgot, és bevallom, kérdezni még mindig sokkal jobban szeretek.)
Szénási Zsófia a Könyvhétnek:
– A könyv főhőse, az érettségire készülő Lia éli a 17 évesek érzelmekben zűrzavaros életét. Keresi a szerelmet és nem meri elhinni, amikor megtalálja.
– Ez egy anti-lányregény, eleve annak készült, törvényszerű, hogy elbukik a végén. Másrészt egy hétköznapi kamasz élete nem ilyen, a legtöbbjüket nem bántalmazzák rendszeresen testileg, lelkileg. Miért hinné el Lia, hogy létezik a szerelem? Nincs róla tudása, előképe. A környezetében csak defektes kapcsolatokat lát. Nemrég mondta egy barátom: a jó iszonyatosan félelmetes. Igaza van. Ha az ember csak a rosszat ismeri, akkor hajlamos elfutni a jó elől. Így könnyebb. Liával is ez történik.
Teljes interjú >>>
Borsi Éva a prae.hu számára:
Kik hatottak még rád az írás során?
Tavaly készíthettem egy interjút Gregor Sanderrel – magyarul sajnos nem olvasható egy könyve sem –, de a személye és a könyve: a Was gewesen wäre (Mi lett volna) több szempontból is nagy hatással volt rám. Többek közt, arról is szól a könyv, hogy mi történik, ha felnőttként újra találkozik valaki az első szerelmével.
Másrészt pedig a szexjeleneteket olyan természetességgel építi bele a regénye szövetébe, (miközben teljesen plasztikus leírások,) ami mintául szolgált a Kötéltánc jeleneteinek megírása során. Függetlenül attól, hogy az övé felnőtteknek szóló könyv. Bár nem hiszem, hogy kamaszoknak másképp kellene írni…
Teljes interjú >>> (nemsokára)
És a Librariuson is jön egy villáminterjú…
Nyomasztó volt?
Az. Miután először kitettem a pontot a végére másfél éve, láttam, hogy hárman is öngyilkosok lettek a szülővárosomban, ahol a regény játszódik. Ráadásul az egyik srácot ismertem is.
És nemrég olvastam, hogy a 15-19 éves kamaszlányok körében az öngyilkosság lett a vezető halálok. Miközben épp drámajátékot írok belőle középiskolásoknak. Úgyhogy a múlt időt el is hagyhatjuk.
Teljes villám >>> (nemsokára)