Göteborgi könyvvásár

Szívesen mondanám, hogy a napokban a göteborgi könyvvásárról megjelent hírekkel ellentétben, de igazság szerint mindenre rányomta a bélyegét az aktuálpolitika. Alig volt olyan beszélgetés (hivatalos és privát), amiben ne tevődött volna fel ezzel kapcsolatban kérdés. Még a könyvtári gyerekprogramon is szóba került, milyen a jelen helyzetben magyarnak lenni Svédországban/Ausztriában. Mivel hivatalosan is be fogok számolni az eseményekről, így itt csak a ma déli magyar standos beszélgetést, és a délutáni könyvtári találkozót mutatom meg.

A beszélgetés szerkesztett változatát ITT olvashatjátok.

Hatalmas köszönet Németh Mártonnak, a kísérőmnek és tolmácsomnak, és a Göteborgi Városi Könyvtárban Anna-Klara Aronssonnak.
És természetesen a gyerekeknek és a kísérőtanáruknak.

goteborg_beszelgetes

A kérdező: Larsson Mária, a svéd tolmács: Sall László.

IMG_3769

Leesett az álluk…

IMG_3771

Ezért nem leszek illusztrátor. 😀

IMG_3762

Én magyarul, ők svédül írtak.

IMG_3777

A felolvasásom alatt volt, aki unatkozott. (Hamar abbahagytam!)

Ők viszont egy percig sem voltak unalmasak!

Ők viszont egy percig sem voltak unalmasak!

IMG_3780

De én sem mindig…

Reklámok

Slam meg a többiek

Még nem is mutattam, Csider István Zoltán, költő, újságíró és slammer, a Kötéltánc bemutatójára és a Margó 2015, Petri estjére írta. Elsőként az én könyvem bemutatóján hangzott el:

Erre meg most akadtam teljesen véletlenül:

Tightrope walker

In each age we seek ourselves a little bit and ask if we recognize ourselves.
We are ourselves, we do what we can, we won’t change, that’s what what we promise ourselves.
Between bitumen and red carpet I slid back and forth. 1
I am side to side with poverty and opulence, learning to span the great divide.
Life suggests so many things 2. Sometimes I rush, sometimes I slow down.
I see both sides of the system, but I don’t feel like a schizophrenic.
I try not to make too many mistakes and I feel free to make my own choices.
I believe deeply that everything is a question of balance.
It’s for the need of balance that I’ve had to take a few risks.
After a stroke of bad luck, my life had started to be sad.
Separated from the playing field, with a burst of energy I compensated,
I had needed another support, I threw myself into writing.
It’s for the need of balance that I needed adventure,
All my history closed upon itself needed to find an opening.
I touched the accelerator to rediscover feelings.
Because when I walk accompanied just now I’ll have needed a compensation. 3

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world, 4
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…I advance far from certainties.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
A am a…Feet on the ground.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…Air in my world.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a…I am a tightrope walker.

When I experienced show-biz, I saw the realm of egotists.
Who can join the most cliques? Who will be echoed most?
I won’t spit in the soup 5, there where I feel good,
But to keep my balance I won’t forget where I come from.
It’s for the need of balance that I keep a bit of off-track.
Because I also like the human life when it interrupts the artistic life.
Between the light of the moon and that of the spotlights, now I know
That I have my place at the Olympia 6, but also in the M.J.C.’s 7
I take a step back and put on gloves when I see the sparkle and sequins.
The good people 8 feel important, to me who they cause stress, they aren’t genuine.
I won’t spit in the soup, I’ve met people who are really good,
But I always see eye-to-eye more with those who came from the same place I’m from.
It’s for the need of balance that we played in the cathedrals
And after, seeing eye to eye with an imprisoned public.
It’s for the need of balance that all my feelings meet
When I see the crowd rise, I think of my son who is asleep.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…I advance far from certainties.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties.
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a….I am a tightrope walker.

If I like the night, it’s because of the day and I like the day because of the night.
I like being alone because of the crowd and because of the silence I like the noise.
Need all that to be moved. I feel strong and feel fear.
Everything is about balance. I believe this from the bottom of my heart.
If a life starts spinning, it’s because balance is in a tailspin
To keep it it’s good not to sit on one’s laurels.
So I stay vigilant against recreating disorder.
Between the ice and the fire, I like the mildness. I like that it bites 9.
Balance is in nature. I’m not inventing anything. It goes without saying,
That there has to be both rain and sun for a flower to bloom
It takes breaking the rules for life to have spice.
It takes power and will for a child to stand upright.
I put on the light to see the future, but sometime I like to extinguish it too.
In life we don’t care about the goal, what matters is the path we take to achieve it.
So I advance on a string among the paths spread before me
In awkward balance, I am a tightrope walker with crutches

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…I advance far from certainties

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a…Feet on the ground.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a tightrope walker…Air in my world.

I am a tightrope walker, I advance far from certainties
Feet on the ground. Air. In my world,
Balance is an attitude.
I am a…I am a tightrope walker.

Taken from http://lyricstranslate.com/en/funambule-tightrope-walker.html-0#ixzz3mP7qAF8r

Göteborg

IMG_3525Jövő héten kerül megrendezésre a frankfurti után a második legnagyobb európai könyvvásár Göteborgban. Az idei díszvendég Magyarország, és idén végre én is eleget teszek Larsson Marika és Sall Laci ismételt meghívásának.

A következő programokon leszek látható, igaz lehet, hogy hallhatatlan, (bár a szipogás már/még remekül megy). Szerencsére főleg gyerekekkel leszek, ők meg értik a szipogó nyelvet is. Méghozzá itt:

MAGYAR STAND C02:02
Felis és három gyerekkönyvíró
Szeptember 25 péntek 12:00
Találkozz Berg Judittal!
Moderátor: Maria Larsson.
Nyelv: angol
Találkozz Németh Eszterrel!
Moderátor: Maria Larsson.
Nyelv: magyar és svéd
Találkozz Tóth Krisztinával: Beszélgetés az Anyát megoperálták c. könyvröl. Moderátor: Daniel Gustafsson Pech.
Nyelv: angol

16.00 Meseolvasás Németh Eszterrel
Helyszín: Göteborgi Városi Könyvtár, Götaplatsen
És, hogy spoilerezzek is kicsit, az épp kézerővel, rohamléptekben átírt Hiperhőslány hendikeppel munkacímű kéziratom egy részletét fogom felolvasni, mert a várható résztvevők életkorához a Kötéltánc nem igazán passzol.

Szeptember 26. szombat

13.00 Gyerekkönyves találkozók a Lundby Könyvtárban
Workshop Paulovkin Boglárka és Szegedi Katalin illusztrátorokkal
3-6 éves korú gyerekeknek
Találkozó Berg Judit, Jeney Zoltán és Németh Eszter gyerekkönyvírókkal
Helyszín: Lundby Könyvtár, Borstbindaregatan 12a, Göteborg
Szervezők: Lundby Könyvtár, Tavaszi Szél Kulturális Egyesület

Az eseményekről bővebben a prae.hu oldalán fogok tudósítani.

Vélemény és köszönet

Nemrég írta egy diáklány nekem. Ő célközönség, én meg boldog.
Nagyon-nagyon köszönöm!
És mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és ír nekem.
Minden egyes apró vagy hosszú üzenet, apró vagy kiterjedt gondolat, dicséret vagy kritika ÖRÖM!

Azért az iskolai büntetést ne kockáztassátok!
És egyetek! 😀

“Szia Eszter!
Igazából alig vártam ezt a pillanatot már tegnap este óta, mindössze abból az okból kifolyólag, hogy tegnap reggel a suliban még az első órában elkezdtem olvasni a könyvedet, amit a nap folyamán, az órák alatt, majd délután 4 órától fogva este 8-ig ki is olvastam. Mindössze egy fél nap alatt…elképesztően nagy hatással volt rám már az első pillanattól fogva, ezt bizonyítja, hogy még ebédelni is elfelejtettem az olvasás ideje alatt. 🙂 Nem bírtam letenni még a tanáraim utasítására sem, sőt miután lebuktam azzal, hogy a pad alatt a figyelmeztetés után is olvasok, ezért még jó pár trükköt be kellett vetnem, hogy semmiképp ne tudjanak megakadályozni ebben. Aztán eljött a délután, amikor végre nyugodtan élhettem át Liával megannyi kalandot, kudarcot, szomorú pillanatot, örömteli perceket, és be kell vallanom egyik percben az örömtől, a másikban pedig a szomorúságtól, majd az idegességtől gördültek végig az arcomon a könnycseppek. Bár nem vagyok szakértő, és sosem véleményeztem még könyveket, regényeket, és úgy alapból semmit sem, pláne nem az személyesen az írónak, de szeretnék pár gondolatot megosztani veled, amik a könyv olvasása alatt felmerültek bennem. Először is a hitelesség 10/10! Nagyon nagyon profin sikerült leképezni a mai fiatalok viselkedését, személyiségét, mindennapi problémáit stb. Néha-néha a chat beszélgetések megmosolyogtattak és talán egy-két helyen éreztem azt, hogy egy kicsit erőltetett, de nagyon jó ötlet volt és még élvezhetőbbé, izgalmasabbá tették ezek a privát beszélgetések a történetet. A karakterek szintén nagyon jól kidolgozottak, pontosan azokat az érzelmeket váltották ki belőlem, amelyeket hivatottak voltak kiváltani, akár pozitív, akár negatív értelemben. A főszereplőben pedig megtaláltam önmagam…talán ezért is volt ekkora hatással rám ez a történet és ezért szorongattam még ma is a kezemben, és ezért olvastam újra a kedvenc részeimet. Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvashattam ezt a könyvet, és köszönöm, hogy rámutattál jópár dologra az olvasása alatt, köszönöm, hogy a kétségek között hagytál, majd megkaptam a várva várt feloldást, és köszönöm, hogy átélhettem a katarzis élményét, és végül, de nem utolsó sorban, köszönöm, hogy miután elolvastam az utolsó szót, akkor sem tudtam becsukni a könyvet…”