Göteborg, 2015.09.26.
Amikor Berg Judit veszi a fáradságot, és hosszú levelet ír, akkor az ember meghatódik, majd veri a fejét a falba, (hogy ezt volt, aki előre megmondta, na mindegy), aztán néhány ponton vitatkozik (gondolatban), aztán tükörbe néz, alázatot gyakorol, és megfogadja a tanácsokat.
És megkérdezi, hogy megoszthatja-e. Meg.
Mivel rengeteg olyan gyakorlati tanácsot és észrevételt tartalmaz a levél, ami nekem nagyon hasznos, de spoiler annak, aki még nem olvasta a könyvet, így ezeket kihagytam.
Illetve, érthető okokból, kihagytam a személyes mondatokat is.
Szia Eszter!
(…)
És akkor a Kötéltánc.
Két fő észrevételem volna, egyik a könyv szereplőivel, másik a tartalmával kapcsolatban.
1. A szereplőknél úgy éreztem, hogy talán a kevesebb több lett volna. Lia jó karakter, érthető, tapintható, hiteles, és jó karakter még a két szülő is (bár mindkettő lehetne még erősebben, élesebben, pontosabban megrajzolt, de élnek, hús-vér alakok, működnek a szövegben.) Viszont a többi szereplő meglehetősen kétdimenziós. (…) sőt, a barátok (Erik banda) és iskolai osztálytársak serege számomra teljesen egybefolyt, nem tudtam, mi a különbség Petra és Dia között, Gergőről és a többi fiúról nem is beszélve. (…)
Az én tapasztalataim szerint a tetteik és jellegzetes megszólalásaik tudják elég erősen, maradandóan jellemezni a szereplőket. Kriszta éppen ezért emelkedik ki: vele valódi összetűzésbe keveredik Lia (később jó lett volna még több apró JELENETET megtudni, nem csak annyit, hogy Kriszta még mindig nem áll szóba Liával. Mit csinált? (…)
És még egy. Lia érzelmei és érzései (következésképpen a gondolatai) is feledhetővé válnak, ha nem tudjuk konkrét dologhoz kötni őket. Az nagyon jó, ahogy leírod, milyen volt az első szex (meg a többi) Erikkel, ugyanígy az anyuka reakciói és élnek, nem is felejtjük őket egykönnyen. A korábbi Bence-szerelem viszont teljesen ködbe vész. (…)
2. A tartalom
A könyv első harmadában folyamatosan visszatért belém a kérdés: miért nem rúgja már ki ezt a faszt?
(…) Ennyi infó birtokában nekem szívszorítóbb lett volna, ha bizonytalanságban hagysz, ha azt érzem, hogy az önmarcangolás, szorongás, bizonytalanság akár Bence szerelme ellenére is vezethet az öngyilkossághoz. De eljátszhattam volna a gondolattal, hogy mi kellene /kellett volna/ Liának ahhoz,hogy mégse tegye. (…)
Összességében azt tudom mondani, hogy izgalmas, bátor, vagány könyvet írtál, olyan kamaszkori válsághelyzetről, ami sok gyerek számára ismerős. Éppen ezért fontos és jó könyv, és nagyon jó, hogy ilyen bevállalós voltál. Leírtál olyan tabukat, kibontottál olyan (máshol elkent vagy meg sem említett) helyzeteket, amikről beszélni kell, és te tudtad, hogy beszélj róla. Ez nagyon fontos!
(De erősebb, maradandóbb hatást értél volna el, ha még élőbbek a szereplők és hitelesebbek a problémák.) Újra kiemelném Liának az anyukával való kapcsolatát – ez nagyon szíven üti az olvasót és él, nagyon is, szóval ez nagyon jól el lett találva. (Meg a nagymama bűntudata és suta kísérlete, hogy jóvá tegye az elfelejtett ajándékot.) (…)
Sokkal bátrabban!(…)
Ölellek,
Berg Judit
Jelentem, ma reggel leadtam az új ifi első két fejezetét.
A 
Németh Eszter 