Böszörményi Gyula a Librariuson: “Németh rendkívül jól és hitelesen ír. Ezt a regényt nemcsak a tiniknek, de bizony a felnőtteknek, a szülőknek, a pedagógusoknak is kötelezővé kéne tenni. Az utóbbiaknak különösen, hátha akadna végre néhány közülük, aki nem intézi el annyival végtelenül magányossá vált gyermekének szorongató gondjait, hogy „hát igen, ez a tinikor: majd csak túl lesz rajta”.
Nem, drága együgyű felnőttek, nem minden tizenéves képes egyedül átvergődni azon az olykor pokolbugyorra hajazó időszakon, ami a felnőtté válást kíséri. Tessék elolvasni Németh Eszter rendkívül érzékeny, hiteles és nagyszerű regényét, mert bizony van mit tanulni belőle!”
9,7 pontot kaptam. WOW, LOL és THX, hogy stílusos legyek. 🙂
Rácz Tibor a MEDIA-ADDICTon írt: “Írói szempontból minden elismerésem, hiszen Lia tökéletesen fel lett építve. Megmutatta, mitől lett annyira depressziós, világossá vált, miért fél önmaga lenni, miért nincs bátorsága kiállnia önmagáért, és elhinni, hogy megérdemli, ha bármi jó történik az életében. Íróként Németh Eszter nagyot alkotott. Olvasóként viszont nehéz volt befogadnom a folytonos, kőkemény depressziót.“
9/10
Extra: Most kezdek örülni, hogy valami teljesen más, elmeroggyant marhaságot írok, más korosztálynak, más stílusban, sőt, más műfajban is…
Németh Eszter 